Beszélgetés Lányi Andrással - egy lehetetlen, mégis valóságos magyar 19. századról

Lányi András a vendégünk ma – filmrendező, filozófus, zöldgondolkodó, örök kételkedő, aki új könyvében nem egyszerűen a múltba néz, hanem azon is elgondolkodik, miért nem nézünk oda többet. Ez a beszélgetés a 19. századból indul – Széchenyi, Kemény Zsigmond és Görgei világából –, de nagyon is a mához szól. Szó lesz történelemről és ökológiáról, emlékezetről és feledésről, kudarcokról és meggyőződésről.
Tartsatok velünk – keressünk együtt utat egy élettel teli történelembe, és egy eleven jövőbe. Egy beszélgetés a haza emlékezetéről – meg a felejtésről. És arról, mit üzennek nekünk azok, akiket már rég nem hallunk.

Lányi András író, filozófus, filmrendező

Lányi azok közé tartozik, akik nem egyetlen hivatást választottak – hanem egy egész életet a kérdezés szolgálatába állítottak.

Rendezett filmeket, írt regényeket és filozófiai esszéket, alapított egyetemi szakot és pártot, és közben mindig ugyanazt kereste: mit jelent emberként, egy közösség tagjaként és egy hazához tartozva élni abban a világban, amelyik látszólag már rég megfeledkezett önmagáról.

A hetvenes években filmeket készített – lírai történeteket egy olyan országról, amelyben túl sok volt a csend és túl kevés a szó. Aztán a nyolcvanas évek végén elhagyta a kamerát, hogy szavakkal dolgozzon tovább: szamizdatban írt, tüntetéseken szólalt fel, és ott volt azok között, akik a Duna partján először mondták ki, hogy a természet nem a jövőnk ellenfele, hanem a legmélyebb közös ügyünk.

Később megalapította a Humánökológia mesterszakot az ELTE-n, tanítani kezdett – és közben könyveket írt a politikáról, az etikáról és az ökológiáról. De valójában mindig ugyanarról: hogyan lehet együtt élni – közösségben egymással, a természettel és a közös múlttal. Műveiben a fenntarthatóság nem technikai kérdés, hanem lelkiismereti kihívás. Az Együttéléstan, Az ember fáj a földnek vagy a Bevezetés az ökofilozófiába mind ugyanazt a kérdést járják körül más-más irányból: hogyan lehet erkölcsösen jelen lenni egy civilizációban, amely a végéhez közeledik – és mit tehet ilyenkor a gondolkodó ember.

Lányi ma már nem a hangos közélet szereplője, de nem is vonult vissza. Inkább hátrébb lépett – és figyel. A 19. század árnyékában, klasszikusainkkal vitázva próbálja megérteni a mi századunkat. És közben bennünket kérdez: mit jelent számodra ez az ország? És ha elfelejtetted, hogyan tudnád újra kitalálni?

A beszélgetésben említett könyvek:

Lányi András: Búcsú a tizenkilencedik századtól

Lányi András: Bevezetés az ökofilozófiába

Lányi András: Hölgyek titkára

Charles Taylor: Sources of the Self

Széchenyi István: Nagy magyar szatíra

Kemény Zsigmond: Rajongók

Jókai Mór: A jövő század regénye

Visky András: Kitelepítés

Lev Tolsztoj: Háború és béke

A beszélgetésben említett filmek:

Lányi András: Segesvár

Lányi András: Ál-Petőfi